Koronavírus - Befektetői tanulságok

“Egy hét alatt 444 milliárd dollárral lettek szegényebbek a világ leggazdagabbjai” - vezető helyen szerepelt ez mondat a magyar pénzügyi médiában tegnap. Érteni vélem, hogy mitől lesz ebből főcím ma Magyarországon, és van némi osztályharcos káröröm íze is a hírnek. A lista összeállítói szerint a múlt év végén a világ ötszáz leggazdagabb emberének a vagyona 5900 milliárd dollárt ért, ami 25 százalékkal felülmúlta a 2018. évit. Ha levonjuk a múlt év végi értékből az egy hét alatti veszteséget, akkor 5456 milliárd dollárt kapunk, ami kb. 7,5 %-os csökkenést mutat.

A világ tőzsdéin forgalmazott csaknem 54 ezer vállalat piaci kapitalizációja 94 388 milliárd dollár volt 2019. decemberében a World Federation of Exchanges 2020. januári jelentése szerint. Ennek a 7,5 %-a 7079 milliárd dollár, amiből le kell vonnunk az 500 leggazdagabb 444 milliárd dolláros veszteségét és máris megkapjuk, hogy 6635 milliárd dollár a 444 milliárd dollár ellenében a sajtó szerint szóra sem érdemes, nyilván mert az sok átlagember között oszlik meg. Az átlagos nyilván nem lehet főcím, tehát itt arról van szó, hogy az átlagostól eltérőnek látszót rendkívülinek állítják be. Pedig valójában %-osan nyilván mindenki ugyanannyit bukott a hasonló befektetésén.

A cikkek írói, az oldalak szerkesztői nem gondoltak bele, hogy milyen kolosszális összegű pénzt veszt(h)ettek el az átlegemberek azzal, hogy a gazdagoktól eltérően a papíron mutatkozó veszteséget realizálták pánikszerű eladásaikkal. Mindezt azon pénzügyi közvetítők tanácsára is teszik, akik abból élnek, hogy pénzt számítanak fel ezért a kényszerűnek sugalmazott kereskedési tevékenységért.

Amit az ilyen kríziseknél látunk az a kapitalizmusra jellemző vagyon koncentráció (vagyon transzfer a kevésbé gazdagok felől a leggazdagabbak felé) felgyorsulása vegytiszta formában.

Bizosak lehetünk abban, hogy a leggazdagabbaknak nincs szükségük arra, hogy realizálják a veszteségeiket, mert értik, hogy hogyan működnek a részvénypiacok. Ők inkább most vásárolnak be, hiszen kiárusítás van, most egy darabig olcsóbb minden. A részvénypiac minden egyes pánikszerű eladójára jut egy-egy megfontolt vevő, különben nem jönne létre az üzlet.

De vajon ki itt a palimadár? A vevő vagy az eladó?

Az eladó, aki aki megijedve az ismeretlentől pánikszerűen elad, vagy akit rábeszéltek, hogy most aztán mindenképpen el kell adni, mert ki tudja hol van a padló?

Vagy inkább a vevő, aki optimistán vesz részvényeket, befektetési alapokat bízva abban, hogy az ilyen befektetések hosszú távon a jövőben is kiérdemlik a múltban folyamatosan bizonyított “legjobb befektetés” helyezést?

Nekem úgy tűnik, hogy az a palimadár, akit saját hosszú távú érdekei ellenére rá lehet bírni, hogy olcsón adjon el. Persze lehet érv, hogy “de hiszen szüksége lehet most a pénzre”. Erre sajnos az a válasz, hogy akkor meg azért palimadár az illető, mert rövid távú befektetésekre alkalmatlan a részvénypiac.

A tudományos alapú befektetések elmélete szerint a piac minden új információt azonnal beépít az árakba, de ez úgyanúgy igaz az ismeretlenre, a bizonytalanra is. Ilyenkor a befektetők által viselt kockázat mértéke megnő, ezért az általuk elvárt hozam is növekszik, amit csak az árak csökkenése tud ellensúlyozni, ezért esnek az árak. A tudományos alapú befektetési megközelítés azon alapul, hogy az árak annak megfelelően alakulnak, hogy a kockázatos eszközök a jövőben pozitív elvárt hozamot tudjanak hozni.

Természetesen senki nem tudja megmondani, hogy a dolgok állása mikor és milyen mértékban változik pozitívra, de meggyőződésem, hogy a mai befektetési kockázat viselését pozitív jövőbeli hozamok fogják ellentételezni. Ez a tanulsága a múltbeli egészségügyi krízishelyzeteknek, ill. a 2008-2009-es globális pénzügyi válságnak is. Az előbbieket a Dow Jones gyűjtötte össze az alábbi táblázatban, amelyből látszik, hogy 6, ill. 12 hónappal az adott krízis után az S&P 500 index értéke az esetek túlnyomó többségében visszatért a normális növekedési értékéhez.

Az elmúlt 40 év járványainak hatása az S&P 500 indexre

A fentieken kivül érdemes megjegyezni, hogy a múltbeli információk alapján nincs megbízható módszer arra, hogy bárki sikeresen megjósolja a piac alját ill. tetejét, és annak megfelelően időzítse kereskedését. Ilyen válságok alatt a legcélszerűbb nem csinálni semmit, ugyanis egyáltalán nincs arra garancia, hogy aki ma olcsón eladott, az holnap még olcsóbban tud vásárolni. Aki mindenképpen jól fog járni, az az értékpapír kereskedő, aki kétszer is megforgatja a pénzt és mindkét esetben jutalékot kap ezért.

Az ilyen krízishelyzetekben mutatkozik meg igazán, hogy milyen nagy jelentősége van az ügyfelek érdekeit mindenek felett szem előtt tartó pénzügyi tervező által létrehozott pénzügyi tervnek, amelyhez hosszú távon lehet ragaszkodni függetlenül a világban éppen végbemenő folyamatoktól. Egy professzionális pénzügyi tervező által létrehozott pénzügyi terv szerinti eszközallokáció figyelembe veszi az ilyen elkerülhetetlen piaci változásokat, és felkészíti az ügyfelet a mostani válsághoz hasonló események alatti helyes viselkedésre.

Alapvetően kétféle dologgal van dolgunk: az egyik csoportba azok tartoznak, ami felett ellenőrzést gyakorolhatunk, a másikba a tőlünk függetlenek.

Az okosbefektető maximálisan foglalkozik az első csoportba esőkkel, míg a második csoportba sorolhatókkal egyáltalán nem törődik, mert értelmetlen. A koronavírus befektetői szempontból pont ilyen.