103 év

Fotó: Vlad Sargu

“Kirk Douglas, azaz eredeti nevén Issur Danielovich Demsky 103 éves korában tegnap elhúnyt. 1916. december 9-én született New Yorkban.” 103 évet élt.

Bár annak idején én is élveztem a Spartacus című filmet, amelyben ő címszerepet játszott, ez mégis önmagában nem lett volna elégséges ahhoz, hogy egy, a személyes pénzügyekről szóló blogba bekerüljön a híres színész. Még egy fontos mondat volt, ami tegnap megragadta figyelmemet a sajtóban. ” Kirk Douglas haláláig egy nagyon exkluzív klub tagja volt: Olivia de Havilland és Marsha Hunt mellett ő volt az a hollywoodi szupersztár, aki megérte a 100. évet.” Tegnap késő délután pedig találkoztam valakivel, aki egy nagyon kedves történetet mondott el egy több, mint 100 évet élt idős hölgyről, aki a Naphegyen élte hajlott korában is nagyon tevékeny, aktív életét.

Mostanában valahogy gyakrabban találkozom ilyen hosszú életű emberekről szóló hírekkel, jelenségekkel. Lehet, hogy csak azért, mert sok angol nyelvű anyagot olvasok, és az angolszász világban külön sajtója van a nyugdíjaskori személyes pénzügyeknek. De az is tény, hogy egyre hosszabb ideig élnek az emberek.

Világosan emlékszem, hogy kb. 10 éve, amikor elkezdtem e témával foglalkozni, mennyire mgdöbbentem azon az egyszerű tényen, hogy az embernek a saját maga által felhalmozott nyugdíjcélú megtakarításaiból és azok befektetéseiből kell megélnie, és az egyik legnagyobb kockázata, hogy esetleg nem lesz elég a pénze élete végéig. Nem egyszerű a kérdés, pedig alapvetően “csak” két dolgot kell jól eltalálni: hogy meddig fog az ember élni, és jól belőni, hogy mennyi pénzből lehet gazdálkodni évente. Itt azért hozzá kell tennem, hogy az angolszász rendszerekben pont fordítva van, mint nálunk: az állami ellátás és a munkahelyi nyugdíjpénztárak együttesen is csak a kisebbik részt tudják biztosítani a nyugdíjaskori költségekhez, a túlnyomó részt tényleg magán felhalmozásból kell biztosítania. Öles léptekkel haladunk e rendszer felé mi is.

Japánban pl. második életnek is hívják a nyugdíjaskort, nyilván azért, mert az is élet, és a hossza egyre jobban hasonlít az első, aktív élet időtartamára az elöregedő, jólétinek mondható fejlett társadalmakban. Mi is ide tartunk egyre jobb várható élettartam kilátási mutatónk alapján.

Mindezek ellenére még senkivel sem találkoztam, akinek kész terve lett volna nyugdíjas korára és a felmerülő költségekre. Ez utóbbira célszerű a lehető legkorábban elkezdeni takarékoskodni, és befektetni. A tudományos alapú befektetésekkel meg tudod valósítani életcéljaidat.

A gazdasági sajtó lényegében csak azzal foglalkozik, hogy a nyugdíjas kor eléréséig mi történik, de ott mintha elvágták volna. Minden magánügy, mindenki azt csinál, amit akar, mintha onnan már nem létezne élet. Tényleg nem történik semmi említésre méltó ezalatt a hosszú időszak alatt?

Közhely, hogy nyugdíjba vonulunk valahonnan, de az már homályos, hogy ahova vonulunk, ott mi vár ránk. Az emberek általában egy kéthetes családi nyaralás megtervezésére is több időt fordítanak, mint a nyugdíjas kori tevékenységekre.

A fenti sztereotip kép csalóka, mert nyilván nem lehet több évtizeden keresztül csak sakkozni, de akár egy hét kitöltése változatos tevékenységekkel nehéz lehet.

Tegyünk egy próbát! Érdekes gondolatkísérlet lehet megpróbálni elképzelni egy tipikus heted (De, kérlek ne az elsőt, mert az túl könnyű lesz!) a nyugdíjazás után. Próbáld meg, itt le tudod tölteni magadnak!